2013. augusztus 27., kedd

Zárd szívedbe Görögországot...

...és örökre boldog leszel! Ez az idézet a kiváló zakynthosi költő, Dionysios Solomostól származik. És igaza is van. Aki járt már Görögországban, az tudja, hogy nehezen tud más olyan országot, amit ne szerethetne ennyire - a saját hazáján kívül. Ez egyfajta "szerelem első látásra". :) Párommal augusztus elején a Halkidiki-félszigeten található Neos Marmarason nyaraltunk, ahová ezúttal is a Grand Tours utazási iroda által jutottunk el. Odairányban összejött a nagy vágyam: Ikarus E99-essel utazni! :) A most következő igen terjedelmes bejegyzésemben láthattok képeket az oda- és visszautazásról, szétnézünk a Sithonia-félszigeten, de még Thessalonikibe is eljutunk. Jó nézelődést kívánok hozzá! :)

Elhagytuk a Debrecen vége táblát, megkezdjük a cirka ~1100 km-es utazásunkat Neos Marmaras felé. Autóbuszunk az MAU-933-as rendszámú Ikarus E99-es derekasan helytállt a 40 fokos melegben az út során, noha a légkondija már nem mai darab volt. Sajnos induláskor ellenfényesen állt a gép, ezért még nincs róla kép, majd talán Szegeden...

Berettyóújfalu LIDL-parkolója... Ismerős az az érzés, amikor látsz egy sosem látott rendszámot, amit nem tudsz megfotózni, mert nem szállhatsz le, és ki tudja, hogy mikor látod legközelebb? Pocsék dolog... :))

Mezőberényben is vettünk fel utasokat. Noha nem voltak olyan jó fényviszonyok, de sikerült fotóznom egy új Actrost, lengyel rendszámmal... :)

Szegeden volt az első 20 perces pihenő, illetve akinek másik buszra kellett átszállni, ekkor tudta megtenni. Az E99-esünk továbbra is ellenfényes helyen állt meg, egyedüliként a GRAND-2-es Setra állt jó fényviszonyokkal. Ezzel a gépmadárral jártuk meg tavaly nyáron Törökországot is.

Innen már csak egy ugrás volt a határ. A magyar oldalon hamar kiléptünk, de a szerb oldalon sikerült belefutni a műszakváltásba. Egy bő 50 perces várakozás után indulhattunk tovább. Ekkor már este 8 órát mutatott az óra. Mióta végig kiépült Belgrádig az autópálya, egy olyan 2 és fél óra alatt el is jutottunk, 22:30 környékén zúztunk át a belső sávban a szerb fővárost átszelő autópályán. Olyan hajnali 1 óra környékén álltunk meg legközelebb, na ekkor már nem állt ellenfényesen a gép... :))

Remélem jól látszik a szélvédő... Belgrád után belefutottunk egy szitakötő-rajba... :)) A gyors pihenő után egyből rongyoltunk tovább a macedón határ felé. Sietni kellett, ugyanis a macedón határőrök sosincsenek a helyzet a magaslatán... Most sem volt ez másképp. A határra hajnali 3 óra környékén értünk oda. A szerb kilépés körülbelül egy fél órát vett igénybe. A probléma a túloldalon keletkezett. Míg a szerbek 3 sávon engedték ki a buszokat, addig a macedónok csak 1 sávot nyitottak meg a belépő oldalon... Ilyenkor aztán mennek a harcok a buszosok között. Még szerencse, hogy a Grandosok összetartóak, ha valaki nagyon lemarad, valaki úgyis beengedi maga elé. Hajnali 5 órakor léptünk be az országba, ez még egy teljesen jó idő. Sofőrünk elmondása alapján az előző héten ugyanúgy hajnali 3-kor ért a szerb kilépő oldalhoz, de csak reggel 8-kor tudott csak belépni Macedóniába... Határlépés után a második benzinkúton tartottuk meg az újabb 20 perces pihenőnket.

Kumanovo, a macedón határváros látképe hajnalban...

Együttállás. Ráérni még nincs idő, van Macedóniának egy kilépő oldala is... Az országot végig autópálya szeli át, amit körülbelül 2 óra alatt tettünk meg. Gevgelijába, a másik macedón határvárosba olyan 7 óra környékén érkeztünk meg, a kilépés itt már 2 sávban ment, a várakozási idő körülbelül másfél óra volt. Miután végre kiléptünk az országból, egy pillanatra szívrohamot kaptunk a görögországi belépésre váró cirka 20 autóbusz látványától. A sokkhatás nem tartott sokáig, ugyanis az autóbuszok mindegyike szerb és macedón illetőségű volt. Ám mivel mi EU-tagok vagyunk, számunkra meg volt nyitva az EU-s folyosó, a görög határőr biccentett egyet nekünk, és már mehettünk is. :) A határ után megálltunk egy EKO benzinkúton, ahol ismét nagy Grandos találkozó volt. Ez volt az utolsó pont, ahol egyben volt a nagy csapat, innentől minden busz a saját nyaralóhelye felé indult.

Pihenő Evzoniban - jöhet a szélvédőmosás... :))

A lengyelek ezzel a 431-es DT-vel jöttek Görögországba. Röszke óta együtt haladtunk, itt-ott előzgettük egymást. A 20 perces pihenő után folytattuk utunkat Marmaras felé, innen már nem volt messze a tenger. Thessalonikiben, a körgyűrűn még száguldottunk egyet, majd a Kalamaria - Nea Kallikratia - Nea Moudania - Metamorfosi - Nikiti útvonalán, magyar idő szerinti fél 12-kor (Görögországban +1 órás időeltolódás van) elértük Neos Marmarast. Mivel a kis falu egy hegyoldalba épült, a szűk kis utcácskák miatt nem tudott mindenhová behajtani a busz. Az idegenvezetőnk, Feri Grand Toursos kitelepített furgonjával vitte el a csomagokat az apartmanunkhoz. Szobafoglalás után jöhetett egy kis pihenés, 22 órányi utazás után jól esik az ágy... :)

 Kilátás az apartmanunk erkélyéről... :)

Oldalra pillantva megpillantottuk a buszunkat is. Neki is jár a pihenő, hiszen délután 3 órakor vissza kellett indulniuk. A gyors pihenés és ebéd után jöhetett egy kis szétnézés a környéken. Alföldi gyerekként nem vagyok hozzászokva a meredek utakhoz, otthon ilyen nincs... :) Az első nap végére rendesen izomlázam lett combomban... :))

Az apartman alatt elvezető tengerparti úton is végigsétáltunk. A sziklák ellenére igen sok  fürdőzőt láttunk itt a hét alatt...

Séta közben ismét összefutottunk kedvencünkkel. Már a hazafelé tartó utasok a buszon vannak, csak az idegenvezetőre várnak, hogy elbúcsúzzanak.

És indulás haza. A célállomás: Budapest.

A sarki supermarketben ezzel a vassal végezték az árufeltöltést...

Azt az egy O404-est láttam csak a városban, ami állandó jelleggel a vidámpark mellett pihent. Néha feltűnt egy párszor egy Bova is. Háttérben az 5 csillagos Porto Carras szállodái és tengerpartja található. Terveink között szerepelt, hogy ide is kinézünk a fél óránként közlekedő vizitaxik valamelyikével. Mivel ebben az időben még javában tartott a szieszta, és estére egy meetingre voltunk még hivatalosak, ezért visszatértünk a szállásunkra egy 6-os pakk szénsavmentes vízzel a kezünkben. Kellett is, ugyanis 35 fok fölött volt egész nap a hőmérő higanyszála... Az esti meeting és ismerkedés után jöhetett egy kis esti városnézés a központban...

Hajó még nem szerepelt a blog történetében, így hát eljött ennek is az ideje. A város esti forgalma igencsak hatalmas, alig lehetett mozogni az embertömegben a város főutcáján.

Másnap reggel már közelebbről is meglestem az O404-est. A mögötte álló Ivecoig meg nem bírtam már gyalogolni, hiába azt mondják, hogy az izomlázra rá kell dolgozni... :))

Vannak ám itt szintkülönbségek...

A város szélén található nagy supermarkethez sétáltunk ki, amikor először futottam össze a "helyi Volán" egyik autójával...

Görögország nem éppen a közlekedési moráljáról híres. 10 autóból 8-on található valamilyen sérülés, a másik 2 autó meg szerb rendszámú volt... :D A nyaralás során rengeteg roncsautóval futottunk össze. Ez a Merci is jobb sorsot érdemelne...

Hazamentünk ebédelni... Ebéd közben a marmarasi kikötőben tanyázó sétahajók turistákkal a fedélzetükön kihajóztak, és a közeli Teknősbéka-szigetet nézték meg közelebbről.

Ebéd után vissza a városba, pontosabban a kikötőbe: átruccanunk gazdagékhoz Porto Carrasba...

Megérkeztünk a yacht-kikötőbe.Előtérben látható a taxink, ami 2,5 euróért hozott át minket.

Na igen. Van itt pénz... A kikötő és a szállodakomplexum megcsodálása után megmártóztunk egyet a tengerben. A part itt hirtelen mélyült, 3 méter megtétele után már nyakig ért a víz... Viszont a naplemente az valami csodálatos volt, úgy döntöttük, hogy ezt még megvárjuk, és csak utána indulunk haza...

Az ott a vizitaxink... Szedelőzködjünk lassan, a következővel menni kellene... 

Tiranai rendszámom se volt még... :))

A legnagyobb ladik volt a kikötőben... Még utoljára végignéztünk a környéken, majd felszálltunk a hajóra. Visszatértünk Neos Marmarasba, gyrosoztunk egyet, majd hazamentünk, ugyanis másnap új túra várt ránk: bejárjuk a Sithonia-félszigetet.

Másnap korán indult a nap, reggel 7-re állítottuk az ébresztőt (otthon 6 óra). Reggelizés és szendvicsek készítése és csomagolása után pedig elindultunk a Politis apartman felé, ahol a gyülekező volt. Nemsokára meg is érkezett a buszunk, amit a Savramis Tours biztosított számunkra egy Setra személyében. Sofőrünk, Savramis úr - aki egyben a cég tulajdonosa is - az út során tradicionális görög zenékkel szórakoztatta a közönséget. A Zorba itt alapmű... :))

Az autóbuszunk. A belső feliratokból ítélve előző életében Hollandiában szaladgált. Az autóbusz amúgy nagyon szép állapotban volt, látszik rajta, hogy megbecsülik. A felvétel egy skanzenfaluban, Panthenonasban készült.
  
Tiszta, párátlan időben a villanyoszlop vonalában látszódik az Olümpusz hegy.

Görögországban rengeteg olajfa és szőlőültetvény található. A kis sziget amúgy a Teknősbéka-sziget. Miért hívják így? Nézd meg a következő képet... :)

Nos? :) Egy helyi történet szerint egy idős görög ember nem szerette már az elkóborló kecskéit összegyűjteni, ezért csónakon a szigetre vitte őket, majd minden nap átjárt őket megfejni. Sajnos az idős úr később lebetegedett, és már nem bírt átjárni a kecskékhez. Fiai nem foglalkoztak a kecskékkel, ezért azok az idők során elvadultak és vadkecskékké alakultak át. Egy másik történet szerint kígyók is vannak a szigeten, mivel korábban egy kígyófarm is működött itt.

A következő megállónk Toroni volt, ahol lehetőségünk volt rengeteg teknősbékával találkozni.  

Korábban itt egy templom és egy erőd is állt, ennek romjai még láthatóak is itt.

A város kikötője egy nagy öbölben helyezkedik el, olyan mintha egy hatalmas tó lenne az egész, főleg úgy, hogy nem is hullámzik.

A kikötőnél is eltöltöttünk egy 15 percet. Érdekes volt új-zélandi felségjelzésű vitorlásokat látni itt...

Egy pillanatra még megálltunk a 300 méteres szélességű szorosnál, ahol a hajók be- és kijárnak.

Toroni után átvágtunk a félszigeten és már a keleti partvidéken jártunk.Ekkor pillanthattuk meg először az Athos-hegységet. A lenti szerpentinten folytattuk tovább utunkat Sarti felé.

Sartin egy 2 órás pihenő állt rendelkezésünkre, ahol megebédeltünk. Véleményem szerint a legszebb panoráma itt nyílik az Athos-köztársaságra. Athosról tudni kell, hogy csak 21 éven felüli ortodox vallású férfiak léphetnek be vízummal, maximum 3 napra. Szállást és ellátást biztosítanak, de csak ugyanolyan szerény körülmények között, amiket a szerzetesek is kapnak. Vízumot amúgy csak Athénban és Bécsben állítanak ki.

 A Savramis Tours egy másik buszát is megtaláltam Sartin. Úgy látom, ők is csak Setrában utaznak... :) Mindenesetre gyönyörű állapotban van, meg kell hagyni...

Lejárt a 2 óra, folytatjuk utunkat. A következő úticélunk,...

...a Narancspart. Évről-évre rengeteg turista keresi fel ezt a partot, szerintem nem kérdés, miért... :)

A görög lakosság 98%-a görög-ortodox vallású. Mivel az ortodox vallás megköveteli a mindennapi imádkozást a templomokban, ezért Görögországban rengeteg helyen lehet találkozni ezekkel a kis kápolnákkal, hogy a hosszú úton is tudják teljesíteni vallási kötelezettségüket. Újabban rengeteg ilyen szentéllyel lehet találkozni, főleg az utak, autópályák mentén. Ha egy görögöt baleset ér, és túléli, akkor is emelnek egyet, ha nem éli túl, akkor is. Szoktak még igen veszélyes helyekre is építeni egyet.

A Narancsparton eltöltött 2 órányi fürdőzés után elindultunk hazafelé. Sajnos sikerült egy napszúrást is összeszednem, mivel a baseball-sapkámat a buszon hagytam... Útközben még megálltunk Vourvourouban, Található itt egy csodakút, amiből ha valaki iszik, akkor örökké egészséges lesz. Sajnos inni nem tudtunk a kútból, ugyanis a helyi kisebbség fürdőszobának nézte a kutat... Másik érdekesség még, hogy - mint ahogy a képen is látható - a szemközti szigetre át lehet gyalogolni a térdig érő vízben. :)

 Hazaértünk. Este vacsora közben hallottuk meg végre a mozgó százforintos boltot, így végre sikerült képet is készíteni. Követendő példa... :)) Este még jöhetett egy városnézés, de korán feküdtünk le, mivel másnap ismét korán kelünk... :)

Az éjszaka igen forgolódós volt a napszúrás miatt, így kicsit kockázatossá vált a szombati látogatás Szalonikibe. Reggel azonban erőt vettem magamon, és literes fagyasztott palackokkal nekivágtunk az útnak. A gyülekező ugyanúgy a Politis apartman előtt volt. Az útra összesen 6-an jelentkeztünk, de ez a létszám így volt a legjobb. Mellékesen megjegyezném, hogy erre a napra esett az Athos-i hajókirándulás is, ahonnan Marmarasból 2-en mentek a programra. Marmarastól Ormos Panagiasig egy görögökkel összevont busszal mentünk, akik szintén Szalonikibe mentek, de ők a csúszdaparkba. Ormos Panagiason aztán átszálltunk a tegnapi buszunkra, ahol ismét Savramis úr volt a sofőrünk. Itt újabb 4 fő csatlakozott hozzánk, akik Sartiról érkeztek. Így összesen 10 fővel vágtunk neki a ~70 km-es távnak. Nea Moudaniánál felhajtottunk az autópályára, ami egyenesen bevitt minket Görögország második legnagyobb városába. A buszon kaptunk egy idegenvezetést, majd leszálltunk a Szent Demeter székesegyháznál. 

Egy gyors kapáslövés a buszról. A 16-ost itt is midivel adják ki... :)

A Szent Demeter székesegyház oltára...

...és kívülről. A képet párom készítette, én ott a sapkában az árnyékban maradtam. :))

A bukaresti Christian Tour egyik Lion's Coach-át a székesegyház mellett fotóztam...

...mint ahogy még egy 16-os midit. :)

Egy igazi őskövület: Volvo B10MA Saracakis.

A tengerpart felé vezető sétány.

Hagia Sophia. 1430-ban a várost meghódította II. Murán Szultán és az Oszmán Birodalom része lett. Ezt követően 5 évszázadon át török kézben állt a város. A Hagia Sophiát mecsetté alakították át, ennek maradványa a bal oldalon látszódik is.

Egy másik mecset, a Rotunda. Épp restaurálás alatt áll.

A Fehér Torony mellett egy igen jó fotóhelyet találtunk. 

ELCO C06.B9LA...

...és szóló társa, egy ELCO C05.B7L-11M.

A Citarok is szép számmal jelen vannak a városban, mind a csuklóssal,...

...mind a szólóval.

A tengerparton is szétnéztünk egy kicsit. A távolban egy teherszállító hajó várakozik a kikötőbe való bebocsátásra.

A rakodódaruk messziről látszódnak.

Végig a Fehér Torony tövében álltunk, álljon róla egy kép is. :)

Közeledett a visszaindulás ideje, de még egy Citarora volt még időm. :)

Elindultunk hazafelé. Útközben jött egy hívás, hogy az Athos-i kiránduláson levők késni fognak, ezért egy kisváros cukrászdájánál tartottunk egy fél órás pihenőt, hogy ne a forgalmas út mellett kelljen várakoznunk. Egy fagyi bőven belefért, sőt, kellett is, Szalonikiben egész nap 40 fok fölött volt a hőmérséklet. Nem véletlenül: a város egy nagy katlanban helyezkedik el, ahol állandóan beszorul a meleg levegő.

Egy félórás pihenő a cukrászda mellett. Jött egy Neoplan, na mondom megfotózom. De hoppáré! Magyarok! :)

Majd jött még egy.

A fél órás kényszerpihenő után továbbindultunk. A hazaút is ugyanúgy történt, mint reggel, Ormos Panagiasnál visszaszálltunk reggeli buszunkra, ami hazavitt minket. Este már nem bírtam semmit se csinálni, inkább a légkondis szobában maradtunk, és hűtöttem magam.
Másnap, vasárnap tulajdonképpen semmittevéssel és gyógyulással telt. Mire reggel felkeltünk, már bőven 30 fok felett volt a hőmérséklet, úgyhogy inkább maradtunk a sötét szobában. Valamelyest már visszajött az étvágyam, úgyhogy bírtam enni már egy pár falatot is. Késő délután mozdultunk ki csak először, de még ekkor is bőven 30 fok felett volt a hőmérséklet. Kinéztünk ismét a mólóra, majd tettünk egy kört a dottóval (gumikerekes városnéző vonat).

Korábban már említettem a Bovát, most végre kép is lett róla. :)

A hajók a helyükön, a vizitaxi most ért vissza Porto Carrasból.

A polgári kikötő.

Kezd lemenni a nap, indul az élet. :)

Indulás a dottóval. A bő 45 perces városnéző útért 8 eurót fizettünk kettőnknek. 

Mire visszaértünk a városnézésből, már beesteledett. A mólón valamilyen szabadtéri színházi rendezvény volt, amiből nem értettünk semmit, lévén görögül zajlott. :) Ezután még mentünk egyet gyrosozni (mert azt kell), majd hazafelé vettük az irányt.

A hétfő javarészt fürdőzéssel telt, mert a sűrű programjaink és a napszúrásomnak "köszönhetően" miatt nem mindig sikerült lejutnunk a partra. Estefelé még jöhetett egy városnézés, valamint jöhetett egy élelmiszer-beszerző túra, a másnapi hazaindulásra.
Kedden reggel 7:30-ra állítottuk az ébresztőt. Felkelés és egy gyors reggeli után jöhetett az összepakolás és kajakészítés, ugyanis 9-re el kellett hagynunk a szállást, hogy elkezdhessenek takarítani a szobákban. Panasz ránk, magyarokra sosincs a görögöknek, szeretnek ott minket. Nem úgy, mint a szerbeket... Mivel Szerbia közelebb van hozzájuk, ezért élelmiszert mindig otthonról visznek, sosem járnak étterembe. És rendkívül mocskosan hagyják maguk után a szobákat... Pontban 9 órakor kicuccoltunk az apartman elé, Feri jött a furgonjával, és a Politis apartmanház egyik közös termébe vitte a nagy csomagokat. Nekik pedig jöhetett egy utolsó sétálás (és gyrosozás :)) ) a városban.

Neked is egy Coca-Cola... :))

Na igen... Érdekes gépekkel végeznek itt áruterítést... :)

Útban a gyrosos felé sikerült a városba naponta kétszer bejövő "volánjáratot" meglőni. Szép kis sort csinál mindig maga mögött, mivel gyakran nem fér el a busz a parkoló autóktól...

A Roma Pizza előtt parkírozott ez az izé... :))

"Jön a buuuusz!"

A GRAND-4-es személyében dél környékén megérkezett a hazaszállító busz. Pontosabban csak a görög határig, mivel Szeged helyett most ott történt meg az átszállás. Ésszerű lépés, ugyanis az ember inkább "frissen" pakol át a másik buszra, mint másnap kora reggel Szegeden... Délután fél 4-re tűzték ki a sofőrök az indulást. Addig már sok mindent nem csináltunk, illetve elugrottunk még a közeli supermarketbe egy 6-os pakk vízért, arra úgyis szükség lesz hazafelé...
Fél 4 után pár perccel aztán el is indultunk hazafelé. Neos Marmaras nagyon szép kisváros, ajánlom másoknak is. Ide még egyszer tuti, hogy eljövünk. :) Hazafelé az útvonalunk ugyanaz, mint idefelé jövet volt. 

Az utolsó méterek a tenger mellett...

Közeledünk Szalonikihez...

 Szaloniki, és egy kis délutáni csúcs...

11 vágányon át álló vasúti roncstemető, kilométereken át... Jó ideje itt állhatnak már, ha már a fa is benőtte őket... A sorban még pár gőzöst is felfedezni véltünk...

Amíg nálunk a leander nagy gondozást igényel, addig itt Görögországban az autópálya mellett vadon terem... Ja igen, ez egy autópálya... :))

Másodikként érkeztünk meg Evzoniban az EKO benzinkútra, ahol az utascsere lezajlott. Itt is egy nagy Grandos találkozó zajlott, körülbelül vagy 7-8 autóbusszal. A csomagok őrzése, valamint a szünet kihasználása miatt nem nagyon tudtam fotózni, de a Paraliáról jövő MAU-ról sikerült egy képet lőni. :)

Traktort se fotóztam még az út során... :)

MAU-933 Paraliáról, mögötte az egyik Irizar épp most fut be.

Az új autóbusz, amire átszálltunk, az a GRAND-5-ös Setra volt. A pakolás után egyből indultunk is tovább, ezért itt nem sikerült a képkészítés róla. Sőt, előre szólok, az egész út során nem fotóztam le, ellenfény és túl sok ember miatt... :) A Görögországból való kilépés után megálltunk a vámmentesnél egy 20 perces pihenőre. A vámmentes boltban akkora forgalom volt, hogy a 20 perc el is telt, mire kiértünk. Egy kis nasit vásároltunk hazaútra, de volt előttünk egy  fickó (nem velünk utazó és nem magyar), aki 10 üveg 2 literes zárjegy nélküli ouzot, valamint 5 karton, szintén zárjegy nélküli Marlborot vásárolt... Az a nem semmi... :)) Macedóniába való belépés körülbelül 1 órát vett igénybe, ezután megkezdtük a darálást hazafelé.

Már Macedóniában...

Az utolsó fénykép, amint a nyaralás alatt készítettem. Mivel ezen az úton debütált élesben a frissen vásárolt videókamerám, inkább a videózással voltam elfoglalva. A videók összevágásához azonban egy erősebb gépre lesz szükségem, párom gépe ehhez ideális lesz. Erre viszont még várni kell egy kicsit, de ígérem, hogy közszemlére teszem azt is, előbb-utóbb. A blog eddigi rövidke történetének leghosszabb bejegyzésének végére érkeztünk, köszönöm a türelmet, és figyelmet! :)