Idén Pünkösdkor ismét útjára indultak a zarándokvonatok, amelyek az összmagyarság legjelentősebb katolikus és keresztény eseményére, a csíksomlyói búcsúra tartottak, fedélzetükön megannyi zarándokkal. A Misszió Tours által szervezett Boldogasszony Zarándokvonat már május 12-én megkezdte útját, amelyhez Püspökladányban csatlakoztunk. A négy napos zarándoklatról egy négy részes - elsősorban közlekedési témában - beszámolóval készülök, melynek első részét most kapjátok meg. :)
Püspökladány, 6. vágány - Érkezik a vonatunk, élén a Szent Márton-TRAXX-szal. A 16 kocsis vonat épp, hogy befért az állomásra. A TRAXX csak eddig vitte a vonatot, de két nappal később ismét összefutottunk vele... :) Ladánytól a 628 323 és egy remot-Csörgő fogatolta elő tekintélyes méretű vonatunkat.
A rendőrség már menetközben elkezdte az útiokmányok ellenőrzését, amelyet Biharkeresztesre érkezve se sikerült befejezniük. Itt egy jó fél órát kellett eltöltenünk, ahol a helyi óvodások egy csoportja szórakoztatta a nagyérdeműt néhány verssel. A vonat megkapta harmadik mozdonyát is a 65-0990-5 pályaszámú Jimmy személyében.
Ez pedig már a piros vonal túloldala és Érmihályfalva. A határt átlépve egyre többen jöttek ki a vasút mellé integetni, de az állomásra érkezve csak a román hatóság fogadott. Az útiokmányokat ezúttal beszedték, majd a vonatot szépen magukra hagyták. Egy fél óra múlva visszatértek az útlevelekkel és személyikkel, azokat kiosztották, majd ismét magunkra hagytak. Az állomás csendjét csak az első vágányon rakodásra váró, rötyögő Sulzer törte meg. Nemsokára aztán kijött a forgalmista és menesztve lettünk...
Nagyváradra érkezvén végig a roncstemető mellett haladtunk el... Nem csak itt, több nagyobb állomás hátsó eldugott vágányán állnak hasonló állapotban az aradi vagongyár egykori termékei...
Nagyváradon egy viszonylag szerény ünnepség fogadott, lévén munkanap volt. Ennek ellenére voltak olyanok, akik a fél órás késés ellenére is kitartóan vártak minket. A szerelvény hossza miatt túl sok mindent nem láttunk az eseményekből, de a kihangosításnak hála nem maradtunk le sose semmiről. Az állomáson egyedül csak ez a francia szökevény volt megtalálható.
Nagyváradról Kolozsvárra vezetett utunk, végig a Sebes-Körös partján. A 16 kocsis vonatunkkal derekasan megdolgozott a Jimmy, főleg a kanyargó ívekben. Kocsiösszeállításunk igen vegyesre sikeredett, a vonat zömét a MÁV Nosztalgia Schlieren kocsijai alkották: a vonat elején 3, végén 5 kocsival. A feláras kocsikat a MÁV-Start adta, 2 Bpm, egy Apmz, valamint az egyik IC+ személyében (a másik kocsit a Székely gyorsba adták). Ezen felül egy győri WLAB hálókocsi is közlekedett a vonatunkban, mely az út során stúdiókocsiként közlekedett. És hogy éhen ne maradjunk, az Utasellátó DWA ás CAF étkezőkocsija is képviseltette magát. Fenti képünk Barátka község vasútállomásán készült, a vonat 12. kocsijából.
A vonat elhaladásáig pár percre mindenhol megállt a munka, hogy integetni tudjunk egymásnak. A mozdonyunk kürtje természetesen végig szólt. A határon összeszedett fél órás késésből a vonalon nem nagyon tudtunk faragni, azt végig őriztük kolozsvári érkezésünkig...
A kolozsvári érkezés... A fél órás késés ellenére is sokan vártak minket. A menetrendet bizony tartani kellett, ezért faragni kellett az itt tartózkodásból, így csak egy rövidített ünnepségre volt idő. Az a darázsfészek meg, amit itt kaptunk, isteni volt! :) Jimmytől elköszöntünk, egy újabb mozdony került vonatunk élére, a 41-0708-2-es pályaszámú ASEA személyében.
Elbúcsúztunk kolozsvári testvéreinktől és folytattuk utunkat. Muszáj volt sietni, Gyergyószentmiklós még igen messze van. Az étkezőkocsik igen nagy forgalmat bonyolítottak le, ideje volt hát, hogy mi is együnk valamit a kínálatból. A menü gulyásleves volt, baracklekváros palacsintával, ami igen nagy sikernek örvendett a zarándokok körében. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetemet fejezzem ki az utasellátósok felé. Hihetetlen, mekkora munkát végeztek a négy nap alatt. Megdöbbenve láttuk, hogy a zakatoló vonaton egyszerre 4 adag ebédet szolgáltak fel. Le a kalappal előttük! És az a gulyásleves is nagyon finom volt! :)
Székelyföldvárra sikerült éppen egy pók előtt megérkezni. Szörnyülködve néztem a "cseferés" Desirokat, hihetetlen, hogy mennyire legatyásodott állapotban vannak. A jobb oldali Desiro valószínűleg vaddal ütközött, de nem problémáztak azon, hogy kiadják forgalomba...
Azért egy mozdonyos vonatot is sikerült elcsípni indulásunk előtt... RO matrica, román zászlók, csipkefüggöny, művirág... Csak egy átlagos román mozdony... :)
Az ASEA-t egy újabb Jimmyre cseréltük, és egyúttal irányt is váltottunk: irány Marosvásárhely! A síkvidéki, ám kanyargós pálya mentén egyre többen és többen várták integetve a vonatot.
Az az emlékezetes marosvásárhelyi érkezés... Öröm volt látni, hogy ennyien kijöttek elénk az állomásra. Egy rövidke, 10 perces pihenő volt ide beiktatva. Ha lehetett volna, nem is mentünk volna tovább, annyira jólesett a vásárhelyiek szeretete. De menni kellett tovább, még nagyon sok helyen vártak minket. Marosvásárhelyről kihaladva a mozdonykürt folyamatosan szólt, az átjáróknál, erkélyekről, sőt, a városi stadion lelátóiról is rengetegen köszöntöttek minket.
A nap utolsó gépcseréje Dédán történt meg. No nem erre kopott Sulzerre, ez csak az állomás első vágányán pihent. A csere alatt lehetőség nyílt egy minimális szusszanásra. A püspökladányi felszállás óta most először sikerült egy pár perc erejéig szilárd talajra lépnem.
A fények már nem voltak túl jók, így a nap utolsó képét még itt követtem el, a Bukarestből érkező IR-ről.
Maroshévízen volt az utolsó tervezett megállásunk, ahol az esti órákban is sokan vártak ránk. Az állomáson beszédet mondott Böjte Csaba atya is, aki Gyergyószentmiklósig velünk utazott.
Gyergyószentmiklósra este fél 11-kor érkeztünk meg, majdnem 700 kilométer megtétele után. A vonaton utazó, közel ezer zarándokot körülbelül ugyanennyi helyi fogadta az állomáson. Az ünnepség és beszédek után mindenki a szomszédos autóbusz-állomásra sétált el, ahonnan a Balint Trans autóbuszaival vittek el a szálláshelyekre. A mi szállásunk a körülbelül 30 kilométerre fekvő Gyilkos-tó partján volt, ahová egy gyönyörű szerpentines út vezetett. Mondanom se kell, eléggé elfáradtunk a végére, altatásra nem volt szükség. :)
A 2. részben Gyimesbükkre, az ezeréves határra látogatunk el. Hamarosan jelentkezem. Köszönöm figyelmeteket! :)
Elbúcsúztunk kolozsvári testvéreinktől és folytattuk utunkat. Muszáj volt sietni, Gyergyószentmiklós még igen messze van. Az étkezőkocsik igen nagy forgalmat bonyolítottak le, ideje volt hát, hogy mi is együnk valamit a kínálatból. A menü gulyásleves volt, baracklekváros palacsintával, ami igen nagy sikernek örvendett a zarándokok körében. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetemet fejezzem ki az utasellátósok felé. Hihetetlen, mekkora munkát végeztek a négy nap alatt. Megdöbbenve láttuk, hogy a zakatoló vonaton egyszerre 4 adag ebédet szolgáltak fel. Le a kalappal előttük! És az a gulyásleves is nagyon finom volt! :)
Az ASEA-t egy újabb Jimmyre cseréltük, és egyúttal irányt is váltottunk: irány Marosvásárhely! A síkvidéki, ám kanyargós pálya mentén egyre többen és többen várták integetve a vonatot.
Maroshévízen volt az utolsó tervezett megállásunk, ahol az esti órákban is sokan vártak ránk. Az állomáson beszédet mondott Böjte Csaba atya is, aki Gyergyószentmiklósig velünk utazott.
Gyergyószentmiklósra este fél 11-kor érkeztünk meg, majdnem 700 kilométer megtétele után. A vonaton utazó, közel ezer zarándokot körülbelül ugyanennyi helyi fogadta az állomáson. Az ünnepség és beszédek után mindenki a szomszédos autóbusz-állomásra sétált el, ahonnan a Balint Trans autóbuszaival vittek el a szálláshelyekre. A mi szállásunk a körülbelül 30 kilométerre fekvő Gyilkos-tó partján volt, ahová egy gyönyörű szerpentines út vezetett. Mondanom se kell, eléggé elfáradtunk a végére, altatásra nem volt szükség. :)
A 2. részben Gyimesbükkre, az ezeréves határra látogatunk el. Hamarosan jelentkezem. Köszönöm figyelmeteket! :)