Április utolsó napján egy újabb túra várt rám, a hatvani térséget jártuk be Renccámvadásszal. A túra már az
előző nap délutánján elkezdődött nekem. A pénztárosnéni gyorsvonati pótjegy helyett a következő IC-re adott helyjegyet, így lett egy fél órás "kényszerpihenőm", amit igyekeztem fotózással eltölteni. :)
GKZ-542 Létavértes felé veszi az irányt.
A 2-es villamoson közlekedő CAF-okról is tervezek egy beszámolót írni, de ahhoz ki kellene menni fotózni őket... :) Addig is álljon itt egy kép az 513-as CAFkáról, a Nagyállomás előtti ívről.
Az akkor még újdonságnak számító FOXrail Dácsiája a Nagyállomás 12. vágányán állt lezárva.
Az eredetileg kinézett gyorsvonatom 30 percet vesztegelt a Nagyállomáson, mivel Záhonyból egy addig már 10 órát ledolgozó mozdonyvezető továbbította, és meg kellett várnia a váltást. Így a lehető legjobban jártam az IC-vel, amivel Pestig esemény nélkül telt az út. Pontosabban nem teljesen, mert Cegléd állomásra érve az ajtók megadták magukat, ezért leszállni is csak a többi kocsiban lehetett. Ez késést nem eredményezett, a Nyugatiba pontosan befutottunk. A szálláslehetőséget ezúttal is köszönöm Renccámvadásznak. :)
Másnap korán keltünk, 4:50-re állítottuk az óránkat. Készülődés után, 5:15-kor már Vácrátót, Botanikus kert megállóhelyen vártuk a Kinglongunkat, amivel csak egy pár km-t utaztunk, Őrbottyán üdülőtelepig. Egy pár perces várakozás után be is futott következő buszunk, az MCR-601-es rendszámú 1996-os gyártású MAN NG 272-es. Egy bő fél órás utazásunk következett a busz végében, Gödöllőig. Gödöllőre érve egy képet ellőttem gyorsan az egyből Vácra visszainduló buszról.
Jó reggelt, Gödöllő! :)
A reggeli fényekben meglőttünk egy pár műszakváltós és volános buszt a környéken, aztán lassan továbbálltunk Hatvan felé.
KKD-484 érkezik Vácról.
Nemsokára befutott a Color Tours nagy Kinglongja Budapest felől, amelyikkel Hatvanig mentünk. A 40 perces utazást leginkább alvással töltöttük. Már amennyire pihenni lehet egy diákjáraton. :) 8 óra előtt nem sokkal már a hatvani autóbusz-állomáson voltunk, ahol a 8 órás eresztést már fotózni tudtuk. :)
Járatunk indul tovább Egerbe...
Lassan következett a továbbindulásunk, vissza Aszódra. Oda a Color Tours FLX-254-es rendszámú MAN-jével jutottunk el. Klíma nuku, főttünk a levünkben. 20-30 perces kínszenvedés utazás után megérkeztünk Aszódra, ahol egyből pizzázással indítottunk. Kaja után elindultunk a vasút felé. Közben meg fogtunk egy Tevás műszakváltós Tracert. :))
TEVA... TEVA mindenhol...
A vasútállomáson megfotóztunk még ezt-azt, aztán indultunk tovább. A célállomás: Iklad, Műszergyár. A Szil-Szit Kft. által kiadott műszakváltást 6 autóbusszal végezték, ebből 3 ex-Volánbuszos volt.
Aszód, vasútállomás. Érkezik az autóbuszunk üresben, amivel Iklad felé vesszük az irányt.
Az ikladi műszakváltás 2. autóbusza. Az elsővel Renccámvadász jön, nála tessék keresgélni. :)
A rendszámok sorrendben: FLD-085, MHS-070, FLX-664, majd a sor végén FKC-134.
Az eresztés után következett egy bő 40 perces csend, amit az ikladi faluhatárnál töltöttünk el, miközben vártuk a Vác - Aszód vonatpótló járatot. A 40 perc alatt sikerült egy kis zuhét is kifogni (mikor máskor).
"Kint az dorozsmai ikladi határban, de sok kis pacsirta madár dalol..." Hej!
Lassan befutott a vonatpótlónk is, HHR-658 személyében. Egy rövid utazás következett vissza, az aszódi vasútállomáshoz. Itt még egy pár buszt megfotóztunk, aztán közeledett a továbbutazásunk ideje is.
A vonatpótló indul is vissza Vácra. Persze, hogy ekkor kell elmennie a napnak...
Nnna, így már mindjárt más... :)
"Visszakiskinglongoztunk" Gödöllőre, ahol még egy keveset fotóztunk.
JID-097.
Belga rendszámot se fotóztam még, de Gödöllőn ez is összejött. :)
Lassan szétváltak útjaink Renccámvadásszal, én meg bezötyögtem az Örsig HÉV-vel. Renccámvadász igen jól kiszámolta az utamat, a Tisza indulása előtt 5 perccel szálltam le a kettes metró keleti pályaudvari megállójánál... Ezt még sokáig fogom neki emlegetni... :)) Posztunk végére érkeztünk, hamarosan újabb beszámolóval érkezek. :)